Skip to content

Pavol Rankov: A lótól a pókig

Lovak a reggeli ködben. Sokak számára a nemes elegancia és szépség szimbólumai. Másoknak az öröm forrásai. Az élvezetet választom. Hedonista vagyok, élvhajhász, szeretem, ha az érzékeimet ingerlik. Képzeljék el, hogy a világ legfinomabb ételét kínálgatják önöknek, méghozzá óriási mennyiségben. Természetesen teljesen ingyen, de ez most nem fontos. A mennyiség valóban kifogyhatatlan, amit sokan el sem tudnak képzelni. De komolyan: próbálják meg elképzelni, hogy a legfinomabb ételek százszor nagyobb halmai fölött állnak, mint saját maguk. Ezerszer! Annyit vesznek el onnan, amennyit akarnak, de a tálca tartalma egyáltalán nem csökken, még akkor sem, ha öt vagy akár ötven másik fogyasztó érkezik a féktelen orgiára. Ugyanúgy tömik magukat, mint önök, de még így is bőven van mit enni.

Egy falánk élvhajhász vagyok. Amikor egy illatos és ízletes ételhez jutok, majdnem pukkadásig kell tömnöm magam. És még annál is többet eszem! Nem tudok magamnak parancsolni, nem tudom elégszer elmondani, hogy elég. A végén már alig van erőm felemelkedni a finom ételkupactól. Még csak meg sem köszönöm a lónak, hagyom emészteni. Az érzékeim még mindig kábultak az illatoktól. Ez egy olyan állapot, amikor elveszítem az ítélőképességemet és az óvatosságomat.

Pókháló. Sokak számára a természet tökéletes alkotása. A vonalak csodálatra méltó szimmetriája a vékony, de erős szálból készült sokszögekben. A természetes geometria szépsége. Mindez vélemény, nézőpont és a megfigyelő kilétének kérdése. Számomra a szál túl szorosnak tűnik. Egy légy szemén keresztül látom a világot. Valójában a szemem is csodálatra méltó műalkotás az emberek számára, de most már semmi hasznát nem veszem. Telezabáltam magam abból az óriási lócitromból, aztán elvesztettem az egyensúlyomat, amikor teli gyomorral repültem, és most egy pókháló csapdájába estem. Egy hedonista vége közeleg. (Vályi Horváth Erika fordítása)

Pavol Rankov: Od koňa k pavúkovi

Kone v rannej hmle. Pre mnohých sú symbolom vznešenej elegancie a krásy. Pre iných zas zdrojom pôžitku. Ja si vyberám pôžitok. Som hedonistka, vyhľadávam slasti, rada nechám dráždiť svoje zmysly. Predstavte si, že sa vám ponúkajú najchutnejšie pokrmy sveta a ešte k tomu v ohromných množstvách. Samozrejme, úplne zadarmo, ale to teraz nie je dôležité. To množstvo je naozaj nevyčerpateľné, čo si mnoho ľudí nevie ani predstaviť. No schválne: skúste si predstaviť, že stojíte nad kopou najvyberanejšieho jedla, ktorá je od vás stokrát väčšia. Tisíckrát! Môžete si odtiaľ brať, koľko len vládzete, no z bohatej tabule vôbec neubúda, ani keď na bezuzdné orgie príde päť alebo päťdesiat ďalších konzumentov. Napchávajú sa ako vy, no jedla je stále nekonečne mnoho.

Som nenásytná pôžitkárka. Keď sa dostanem k voňavému a chutnému pokrmu, musím sa napchať takmer do prasknutia. A ešte o trochu viac! Nedokážem si rozkázať, neviem si povedať dosť. Nakoniec mám sotva silu zdvihnúť sa od tej kopy lahodného jedla. Ani sa koňovi nepoďakujem a odchádzam tráviť. Zmysly mám stále omámené vôňami a chuťami, ktorým som sa tak bezuzdne oddávala. Je to stav, keď strácam súdnosť a opatrnosť.

Pavúčia sieť. Pre mnohých dokonalé dielo prírody. Obdivuhodná symetria čiar v mnohouholníkoch vytvorená z tenučkého, no pevného vlákna. Krása prírodnej geometrie. Všetko je vec názoru, stanoviska a subjektu pozorovateľa. Mne sa vlákno zdá až príliš pevné. Hľadím na svet okom muchy. Vlastne aj moje zložené oko je pre ľudí obdivuhodné dielo prírody, no teraz mi to nie je nič platné. Prežrala som sa na tom obrovskom konskom lajne, potom som s plným bachorom stratila balans pri lietaní a teraz som uväznená v pavúčej sieti.

Pavol Rankov (1964, Poprád) szlovák író, publicista, rádiójáték- és forgatókönyvíró. A kortárs szlovák irodalom egyik legismertebb szerzője, műveit számos nyelvre lefordították. Nemzetközi ismertséget a Szeptember elsején (vagy máskor) című regénye hozott számára, amely elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Prózáját a történelmi és társadalmi folyamatok iránti érzékenység, az irónia, valamint az egyéni sorsok és a közép-európai történelem összefonódásának árnyalt ábrázolása jellemzi. Mariankán él és alkot.

Pavol Rankov (1964, Poprad) je slovenský spisovateľ, publicista, autor rozhlasových hier a scenárov. Patrí k najvýznamnejším osobnostiam súčasnej slovenskej literatúry a jeho diela boli preložené do viacerých jazykov. Medzinárodné uznanie mu priniesol román Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy), za ktorý získal Cenu Európskej únie za literatúru. Jeho prózu charakterizuje citlivosť voči historickým a spoločenským procesom, irónia a schopnosť prepojiť individuálne osudy s dejinami strednej Európy. Žije a tvorí v Marianke.

Száz Ildikó vágsellyei születésű újságíró, író és publicista. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett újságírói diplomát, 2001 óta az Új Szó munkatársa. Írásainak középpontjában a társadalmi kérdések, a kultúra, a természet és az emberi történetek állnak. Első kötete, a Futónapló (2019) Madách-nívódíjban részesült. Második könyve, a Hajónapló (2025) a Duna világából merít, az ember és a természet kapcsolatát, valamint az elindulás és az újrakezdés tapasztalatát járja körül. Saját fotóival illusztrált kötetei egyéni hangon ötvözik a személyes élményt és a dokumentarista látásmódot.

Ildikó Száz je novinárka, spisovateľka a publicistka pochádzajúca zo Šale. Vyštudovala žurnalistiku na Univerzite Komenského v Bratislave a od roku 2001 pôsobí v denníku Új Szó. Vo svojej tvorbe sa venuje spoločenským témam, kultúre, prírode a ľudským príbehom. Jej knižný debut Futónapló (2019) získal Madáchovu prémiu. Druhá kniha Hajónapló (2025) čerpá z prostredia Dunaja a reflektuje vzťah človeka a prírody, ako aj skúsenosť odchádzania a nových začiatkov. Jej knihy, doplnené autorskými fotografiami, prepájajú osobnú výpoveď s dokumentárnym pohľadom na svet.