Merva Attila versfordításai
megvakulás (oslepnutie)
a napok, mint gyufásskatulyák
kiégett gyufaszálak
a skatulyák újabb és újabb titkokat rejtenek
nem a titokzatost játszom
csak egy picit a szerelmest akartam
a napok, mint skatulyákba veszett, kiégett gyufaszálak
hova veszünk el
mi táplálja tüzünket
ki gyújt meg bennünket
szeretném, ha levetkőztetnél
megszámolnád csontjaim
kitöltenéd sejtjeim
és megmentenéd a gyenge pontjaim
picit vízzel is leöntenél
nem vakultál meg
csak néha elfelejted kinyitni a szemed
klisé az elégésről
égésről, fellángolásról, lángra lobbanásról
hamuról és tűzről
ezzel ne is törődjünk, kérem
a szorongás csupán véleménynyilvánítási képtelenség
vagy felgyülemlett energia
a bőr szeletelése
fáj mindenem
tényleg nem vakultál meg
csak néha elfelejted kinyitni a szemed
ezért, kérlek, ellenőrizz
hogy élek-e még
vagy már teljesen meghaltam
hogy a kulcscsontom alatt még találsz-e lüktetést
hogy a hajtöveimnél még érzel-e forróságot
hogy a fülednél érzel-e forró lélegzetet
a csuklóimon
száguldó gondolatokat
kérlek
ellenőrizd, hogy még itt vagyok-e
mert úgy érzem, hogy elnyelt a fagyos hó
a kezeim és lábaim agyagba süppedtek
a föld közepébe
a magaságyásokba
már végképp nem tudom, hogy képes vagyok-e gondolkodni
szeretni
beszélni, és úgy egyáltalán
a múltbéli történetek elválasztják a testem önmagamtól
a tudatot a fejemtől
csupán izomrángás vagyok
fintor
megtanultam elengedni
elfeledtem valóságosnak lenni
kérlek
nézd meg a testem minden részét
nekem úgy tűnik, hogy csak kevésbé hullahideg
rövidített
üveges
rezes
mindazok a hajlatok és vágások és nyílt kihívások
elnyomott traumák, elengedések
tényleg nem vakultál meg
csak néha elfelejted kinyitni a szemed
ellenőrizd
hogy még nem nyelt el a világ
hogy nem hamvasztottak, nem temettek el
azokba a magaságyásokba
önmagamba
a napok, mint gyufásskatulyák
kiégett gyufaszálak
a skatulyák újabb és újabb titkokat rejtenek
nem a titokzatost játszom
csak egy picit önmagamat akartam
a napok, mint skatulyákba veszett, kiégett gyufaszálak
hova veszünk el
mi táplálja tüzünket
ki gyújt meg bennünket
hova veszünk el
mi táplálja tüzünket
ki gyújt meg bennünket
hova vesztünk el
ki olt el bennünket
mi éget el
nem vakultál meg

megvakulás II (oslepnutie II)
kétségbeesve keresni, „mi is történt akkor”
az ujjak felváltva kopognak a mellkason
ez nem a pillangó ölelése
hanem a múlt szorítása
egy távoli oxigénmaszkra vetett tekintet
melyet másnak szántak
a fej szédülni kezd
a terapeuta érbe adagolja a morfiumot
mikroszkopikus pontossággal kimért hidroxivegyülettel együtt
mintha egy centrifugában repülnénk
ehelyett székbe növés
megmerevedés
a lehunyt szemek egyszerre a fejembe zuhannak
valahova egészen hátra
a sötétben forognak
repülés a centrifugában
mi található a sötétség határán túl
odáig nem látok
valaki belém vág
valaki bánt
valaki felettem áll
nem lehet (ő)ellene védekezni
nem látok jól a sötétség határán túl
azt az oxigént valaki más lélegzi
volt ott pince?
a fejben lévő rejtjelek valóságosak?
nem vakultam meg
csak néha a szemeim a fejembe zuhannak
nem látok a sötétség határán túl
a felszínre húzol
elemlámpával világítasz
nem vakultam meg
