Gabriel Tanka Windlake című kötetéről
Szerző: Lovas Emőke
Lélektani regény, családtörténet vagy krimi… Gabriel Tanka Windlake-je a háború után játszódik egy tóparti faluban. Ki nem mondott igazságokban. Hazugságban. Félrenézésben. Gúnyban. Szégyenben. Csendben.
A tizennyolc éves Sebastian Vesper az utolsó nyarát tölti a tóparti kis házban. Horgászni jár és mólót épít legjobb barátjával, Noellel. Kapcsolatuk feszültségekkel terhelt. Seb másképp szereti Noelt, úgy, ahogyan az (a fogadott testvér, a lelkitárs) képtelen szeretni. A két fiú egyszerre védi és támadja, simogatja és „harapja” egymást, miközben egyre nagyobb tétekben játszanak egymás érzelmeivel.
Folyamatos távolodásban és közeledésben élnek ők ketten.
Miközben a tó másik partjára egy rejtélyes nő költözik, Liv, aki súlyos beteg. Noel tudná szeretni (őt is, és Maryt is), Daniel, a fiatal orvos viszont Sebastiant szeretné, ha az első adandó alkalommal nem mégis a karriert választaná az emberek megvetésével szemben.
És adott egy csendbe burkolózó, agresszív, bántalmazó apa, aki nem tudta a saját elvárásainak megfelelőre „kalapálni” a gyerekeit, úgyhogy inkább gyűlöli őket. Önmagukért és az anyjuk tetteiért.
A húg pedig csendesen szenved, aztán egy hajnalon kilép az ajtón…

Gabriel Tankáról, a szerzőről keveset tudunk. Annyit mégis – a fülszövegből –, hogy olyan ember, aki hisz a csendben és a lassú folyamatokban. A Windlake ennek a csendes elmélyülésnek, belső utaz(tat)ásnak a lenyomata. A harsány érzések helyett finoman rajzolt belső folyamatokkal, sok-sok vívódással.
A regény utolsó harmadáig nem gondoljuk, hogy egy krimiben vagyunk, Liv kilétére a szöveg egy pontján gyanakszunk ugyan, de aztán szépen eltereli a figyelmünket valami más.
A Windlake kulcskérdése az, hogyan találhatjuk meg az utat egymás felé – hogy mi van a hallgatáson túl. A csendből Vesperéknél semmi jó nem születik. Az apa fájdalma, a húg csendje, miután útnak indult, Sebastian ki nem mondott vágyai és Noel elkent, önironikus-gúnyos megjegyzései csak tragédiák sorához vezethetnek.
És magában a gyilkosságban sem az az igazán fontos, hogy ki tette, sokkal inkább az, hogy hogyan jutottunk el idáig.
Noel talán a regény legárnyaltabb szereplője. Nehéz eldönteni, mikor beszél komolyan és mikor gúnnyal – miközben a legnagyobb teher éppen rajta van: Sebastian szerelme. Az ő megküzdési stratégiái egy dologra irányulnak: távol próbálja magától tartani a fájdalmat. Nem csupán egyet, Seb viszonzatlan érzelmei mellett a szeretett nő halálos betegségét is el kell valahogy bírnia.
Tanka csendes táj-regényének finoman hullámzó mondatai, alaposan átgondolt lélektanisága és a történet erősebb annál, mint amit a helyenként egyenetlen szerkesztés hagy kibontakozni. A sokszor erőltetett hasonlatok és a minden fejezet végén szereplő „tételmondatok” nélkül a szöveg feszesebb lehetne.
De Tankában minden megvan ahhoz, hogy legközelebb merjen bízni az olvasójában ezek nélkül a (felesleges) jelzőbóják nélkül is.
Szépen rajzolt szöveg. A csendje többet is elbírna.
__________
A könyv egy részlete itt olvasható:
